Bemutatkozás
Általános iskolánkban az enyhe és súlyos fokban hallássérült, halmozottan sérült, valamint ép intellektusú - autizmus spektrumzavarban szenvedő gyermekek komplex speciális gyógypedagógiai - pedagógiai ellátása, személyiségfejlesztése, szaktantárgyi tudásuk bővítése, készségeik és képességeik gyarapítása folyik.
A gyermekek felvétele a FPSZ Hallásvizsgáló Tagintézményének, illetve a PMPSZ Budapesti Tagintézményének szakértői véleménye alapján történik, az intézmény Alap Dokumentumában foglaltak szerint.
HALLÁSSÉRÜLT TAGOZAT
A hallássérült tanulóknál elsődleges célunk a nyelvi kommunikáció megalapozásával, a nyelvi rendszer kiépítésével az ismeretszerzésre alkalmas kommunikációs szint elérése, egyéni rehabilitációs órák biztosításával is.
- Törekszünk az általános műveltség alapjainak elsajátíttatására, a későbbi sikeres társadalmi integráció esélyének növelése érdekében és a hallássérülésből adódó tanulási akadályozottságok, részképesség zavarok és az eltérő kulturális, szociális - családi környezetből fakadó hátrányok leküzdésére.
- Azoknál a tanulóknál, akiknél nehezített a nyelvi készségek birtokba vétele, kommunikációs eszközként a jelnyelvet, ujj ABC-t is alkalmazzuk.
A jelnyelv olyan augmentációs kommunikációs technika, amellyel a beszédet kísérjük, vagy helyettesítjük. Alkalmazásának pontosan meghatározott helye és jelentősége van a kommunikáció fejlesztésében. Az átlagosan értelmes hallássérült gyermekek oktatásában elsődleges a hallásmaradvány kiaknázására épített uniszenzoriális, orális-auditív beszédfejlesztés. Amikor azonban az értelmi sérülés nyilvánvalóvá válik, a kapcsolatteremtés érdekében fejlesztjük a környezetből jövő jelzések iránti figyelmet. A metakommunikatív jelzések helyes értelmezését és alkalmazását, a kommunikáció személyiségfejlesztő és gazdagító hatását addig is biztosítjuk, amíg a szurdopedagógiai eljárásokkal végzett fejlesztés eredményeként alakuló kiejtés, a hallás, a szájról olvasás, és az ujj-abc segítségével alakuló írás az anyanyelv jelentéshordozóvá válik.
AUTISTA TAGOZAT
A Cházár András EGYMI Székhelyintézményében 2018. szeptember 1-től két osztály indításával kezdődött meg az ép intellektusú autizmus spektrumzavarral élő tanulók iskolai nevelése-oktatása.
A legáltalánosabb távlati cél az egyéni képességek fejlettsége mellett elérhető legjobb felnőttkori szociális adaptáció és önállóság feltételeinek megteremtése.
- Ennek alapja a szociális, kommunikációs és egyéb kognitív készségek hiányának specifikus módszerekkel történő kompenzálása, a fejlődésben elmaradt készségek fejlesztése, a másodlagos (pl. viselkedés-) problémák kezelése, a mindennapi gyakorlati készségek és a tananyag speciális módszerek segítségével való tanítása.
- Az osztálytermek kialakítása megfelel a protetikus környezet feltételeinek, azaz biztosítja a környezet térben és időben való strukturálását, ami informálja a tanulót arról, hogy mit, hol, mennyi ideig tegyen/tehet. A közös tereken kívül a gyerekek számára 'boxokat' alakítottunk ki, ahol idővel elsajátíthatják az önálló feladatvégzést, tevékenykedést.
- Biztosítottak - a beszédértés nehezítettsége miatt - a gyermekek szimbólumszintjének megfelelő vizuális eszközök és információhordozók.
- Az osztályokban nem frontális oktatás zajlik: az új ismeretek átadása egyéni, vagy képességszint alapján szervezett, 2-3 fős csoportokban történik.
- A termekben minden tevékenységnek meghatározott, hívóképpel jelölt helye van és alkalmazzuk a folyamatábrákat is.
Kollégáink vallják
Kiss Anna:
„A gyógypedagógia a pillanat művészete. Adott pillanatban észre kell venni, hogy a gyermek mire fogékony és ezt a pillanatot meg kell ragadni, azonnal kihasználni úgy, hogy a gyógypedagógiai repertoárból a legoptimálisabb módszert és eszközt kiválasztjuk és következetesen, hatékonyan alkalmazzuk.”
Gubányi Zsófia:
„Hivatásod legyen: élni másokért, s mások boldogságában keresni a magadét.”
(Johann Heinrich Pestalozzi)
„Szerintem egy igazán jó pedagógus valódi öröme az, amikor az elvetett magokat látja nyiladozni. Sokáig ez a folyamat láthatatlanul belül zajlik, de amikor látni a temérdek eredményt, sikert, az minket, pedagógusokat is elégedettséggel, örömmel tölt el. Fontos, hogy meglegyen ez a fajta mozgatórugó, a belülről fakadó öröm, boldogság.”
Nagyné Gyombolai Éva:
„Rossz gyerek nincs.
Van fáradt. Van bizonytalan.
Van olyan, aki fél, túlpörgött, érzékeny.
Szeretetért, figyelemért küzd.
De jó gyerek.
És, ha szeretettel, türelemmel, bíztatással,
jó példával nevelik, még jobb akar majd lenni”(Vida Ági)
A másik: „MÉGIS”
Gyermek! Lehetsz butus, vagy elmaradt, lehetsz kiemelkedő bármiben, lehetsz jókedvű, oldott vagy durcás, kötözködő én mégis szeretlek.
Szomorú vagyok, ha-amikor rosszat teszel, ha-amikor türelmetlen vagy, ha-amikor verekszel, ha-amikor bántasz másokat, de mégis szeretlek.
Mégis fontos vagy nekem. Mégis szeretném, hogy fejlődj tudásban mozgásban, mégis örömet szeretnék szerezni neked. Igen mégis fontos, hogy legyél, hogy éreztessem, hogy minden sérülés és nehézség ellenére igen mégis fontos, hogy vagy.
Szakolczai Gyuláné:
„Szeressük embertársunkat! Vagy azért, mert jó, vagy azért, hogy jó legyen.”
(Szent Ágoston)
Harmati Lászlóné:
„A tanítói hivatásom egyik alappillére a másság elfogadása, a gyengébbek segítése, az előítéletek kialakulásának a megelőzése. Igyekszem, hogy a legfontosabb személyiségjegyeim legyenek a szeretet és az odafigyelés. E kettő nélkül nem lehet szerintem eredményes tanítói munkát végezni.”
Galotti Nóra:
„Minden gyermek tehetséges valamiben, a mi feladatunk az, hogy segítsünk kibontakoztatni ezt a tudást!”
Mikes Pálma:
„Ha egy gyermek éhes, adjál neki enni,
de ha egy gyermek éhezik, tanítsd meg halat fogni”(Régi kínai közmondás)
Soósné Rácz Márta:
„Tegyél róla, hogy minden nap számítson
Mert a lehetőséget soha se kapod vissza!”
Moravcsikné Varga Krisztina:
„Személyiségközpontú pedagógia: nem a tudáshalmazok gyarapítása, hanem az embereszmény a fontos.”
Somogyi Judit:
„Ha egy gyerek nem tud úgy tanulni, ahogy tanítjuk, akkor úgy kell tanítanunk, ahogy ő tanulni tud.”
(Ignacio Estrada)
Kerekné Csernyi Krisztina:
„A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben kell nevelni, és szabadságban kell elbocsátani.”
(Rudolf Steiner)
„Nem sajnálni, hanem tisztelni kell a gyermeket! Ezek segítenek, hogy a gyermek később integrálódni tudjon a társadalomba, elfogadva önmagát és másokat.”
(Ismeretlen szerző)
Ökrös Laura:
„A gyermek mindenek felett - jólléte, gondozása, tanítása, mindenekelőtt.”
Kiss Judit:
„Minden gyermekben megvan a cselekvési vágy és a világmindenség megismerésének igénye, csak annak kibontakoztatását kell elősegíteni.”
(Montessori)
Szabóné Csorba Erika:
„Ha én rendben vagyok, minden rendben van körülöttem.”
„Azt gondolom, ma is lehetünk boldogok, ha a tevékenységeinket szívből, szeretettel, empatikusan végezzük. Ha megtaláljuk a megfelelő célt a „vírus” fogságában is, ha mikrokörnyezetünkben (család, munkahely) minden tőlünk telhetőt megteszünk, ha megfelelően kommunikálunk, ha odafigyelünk egymás igényeire, ha nem támadjuk egymást, ha tudunk bocsánatot kérni, ha hibázunk, ha tudunk bízni és erre terelgetjük tanítványainkat, a szüleiket, és így bánunk a kollégáinkkal is, akkor megmarad a harmónia.”
Hugyecz Marianna:
„Azért szeretek gyermekek között lenni, mert ők még olyan ártatlanok, nem akarják magukat megjátszani, úgy élnek, ahogy a felnőttek már sosem fognak!”
(Papp Csilla)
„Bárhová fordulsz is, amerre indultál, ott az legyen a törekvésed, hogy egész ember légy ott azon a helyen!”
(Csáth Géza)
„Csak azt tudod jól csinálni, amit igazán szeretsz. A célod ne a pénz legyen. Ehelyett keresd azt, amihez valóban értesz, és tedd olyan jól, hogy az emberek le se tudják venni a szemüket róla.”
(Maya Angelou)
Mikita Péterné:
„Nem adhatsz lángot a gyertyának úgy, hogy annak fénye a te arcodat is ne ragyogja be!”
(Böjte Csaba)
Döméné Nagy Katalin:
„Nem hiszem, hogy jelenleg az autizmus gyógyítható lenne, mert nagyon sok különféle tényezőből áll – úgy tűnik, hogy ez egy összetett probléma. Abban azonban hiszek, hogy az autistákon lehet segíteni…”
(Joliffe, Landsdown, Robinson)
„Lehet, hogy egy gyerek csak minimálisan tudja magát szavakban kifejezni, de elég arrogáns és naiv dolog volna ebből arra következtetni, hogy nincsenek is gondolatai, preferenciái, véleményei vagy hitei.”
(Notbohm)
Szabóné Stefanidesz Anikó:
„Az őszinte tiszta szeretet vezérel a munkám minden pillanatában. Célom, tanítványaim képességeinek felső határát kihozni belőlük, melyek további életükbe hasznukra válik. Irányelvem, hogy csak olyat tégy mással, amit szeretnéd, hogy veled is tegyenek.”
Hinterwieser Mónika:
„Szeresd ember társadat, úgy boldogabb lehetsz, embertelenséggel mond meg: mire mehetsz”
(Cházár András)
Kelecsényi Rita:
„Ha aszerint ítélsz valakiről, amilyennek most látod, visszatartod őt fejlődésében. Ha meg tudod látni benne azt, amivé lehetne, előre segíted az útján.”
(Goethe)
Vizi Dániel:
„Mint volt gyógypedagógiai módszerekre rászoruló személy: Ahogy annak idején engem is segítettek abban, hogy előnyömre váltsam a hátrányomat, utat mutattak számomra a kétségbeesésből egy boldogabb élet felé, én is ugyanígy szeretném segíteni, támogatni napjaink rászoruló gyermekeit, megmutatni nekik, hogy mennyire értékesek.”
Karánsebessy Balázs:
„A pedagógus nem tévedhet”
Társadalmunkban a közfelfogás amolyan kurtán-furcsán úgy alakult, hogy a politikusoktól az ügyvédeken át akár az orvosokig elfogadott, ha valaki téved. Emberi dolog. Ez alól kivétel a pedagógus. A pedagógus nem tévedhet. Éppen most, amikor az interdiszciplináris tudományterületek egyre bővülnek, a pszichológia, neurológia, szociológia és antropológia lassanként újabb és újabb tudományokra aprózódnak, amely területek mind kapcsolódnak a pedagógiához, évről évre követhetetlenül bővül a figyelembe veendő kutatások száma. Ebben a helyzetben a fejét kapkodva néz körül a pedagógus, ugyan mit tegyen: kövesse-e a követhetetlent, vagy ragaszkodjon a jól beválthoz? Mindkét elköteleződés mellett és ellen vannak érvek, vélemények. Progresszív legyen és ismeretlen területekre kóboroljon, vagy vállalja a maradiságot? Persze az a legjobb, ha a kettő együtt jár. Az arányokat kell saját habitusunkhoz igazítani. A pedagógia nem egzakt, nem rubrikába írható. Nem mérhető. Csak az idő mutatja meg az értékét, az értelmét, az eredményeit. Emberekkel foglalkozunk és nincs lehetősége annak, hogy kijavítsuk a hibáinkat. Az iskolából kikerült fiatal felnőttek azt a fejlődésmenetet folytatják, amit megalapoztunk az iskolánkban. Ezt hisszük, mert ezt kell hinnünk. Talán nincs igazunk, a genetika, a család szerepe jóval erősebb a mi hatásainknál, de a VMA2 gén úgy tűnik, a pedagógusoknál erős aktivitást mutat és arra sarkall, hogy higgyünk abban, amit csinálunk. És igenis, tévedhetünk. De mindig úgy feküdjünk le aludni, hogy a hibánkkal tisztában vagyunk és holnap ellensúlyozzuk valami jóval!
Czigléné Pintye Ibolya:
„Ahol szeretetet osztasz,
Ahol segítséget nyújtasz.
Ahol a magányosság érzését áthidalod,
Közelebb vagy Istenhez, mint gondolod.”(Anonymus)
Janák Zsuzsa:
„A gyerekek többet tanulnak abból, amilyen vagy, mint abból, amit tanítasz”
(W.E.B. Dubois)
„Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki nyitott a csodákra, aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál.”
(Paulo Coelho)
A pedagógia lényege a példamutatás. Ha hibázol, akkor be is ismerheted a tévedésed ez is az élet része. Ezt is meg kell tanitani. Aki nem hibázik az nem őszinte se mással se magával. Az alázat a hibáinkról szól azok beismeréseiről.